karácsonyi csoda

Több volt ez, mint egyszerű érzelgősség, karácsonyi felindulás és zavarbaejtő kedves szavak áradata. Volt benne valami félelmet nem ismerő kitárása annak a féltve őrzött dobogó életnek, amit a bensőjébe zár mindenki. Egy apró lángocska, amit felszabadította a barátokban csendben lobogó szeretetet, hogy millió lánggal röpüljön aztán vissza  ahhoz, aki ki meri tárni a szívét és beengedni oda másokat. 

a pillanat varázsa

Azt hiszem sokkal gyakrabban örökítünk meg pillanatokat ahelyett, hogy megélnénk őket. Fényképezünk számtalan érdekes mozdulatot, vicces dolgokat művelő embereket, néha furcsán nézve, máskor kissé irigykedve, hogy nekik van bátorságuk élni. A képeket elsüllyesztjük egy mappába és a pillanat ott fekszik elfelejtve, megnit nem lett belőle emlék...
Jó lenne végre képek helyett emlékeket gyűjteni!

Hajszástalanítás

Azt hiszem az egyetlen dolog ami hiányzik a hétköznapjainkból (és vasárnapjainkból) az a tudatatos kikapcsolódás. Amikor egy félórára azt csináljuk, amit szeretünk. Legyen az henyélés a napon, beszélgetni valakivel, bámulni ki az ablakon és álmokat szőni, egy jóízűt nevetni vagy elküldeni egy képeslapot, hogy valakinek örömöt okozzunk Karácsonyra. Három napja próbálok képeslapot venni. Ez ma már nem divat. Ennyi a válasz. Jobb híján régi naptárakat kotortam élő, amiben a hónapok egyben képeslapok is. Kiválasztok néhányat és akkor is elküldöm őket, talán nem olyan divatos, mint a virtuális táncoló hóemberek, de azért remélem a napi elengedhetetlen három perc örömöt meghozzák:-)

leporolom, újrakezdem

megint és sokadszor viszketni kezdtek az ujjaim akkor, amikor egészen más dolgokon kellene töprengenem. megint viszgaidőszek,k táncoló idegek és internet csatlakozás. tökéletes körülmények ahhoz, hogy teljes erőbedobással elkezdjek írni. egyetlen apró részlet hiányzik már csak. az, aki elolvassa. menni fog!