kishíján ugyanolyanná lettem, mint ami ellen hadakoztam éveken át bőszen lázadozva. ránézésre kezdtem besorolni embereket jókra, rosszakra, én, pont én, aki bizarr külsővel tombolta végig a középiskolás éveit. hát szégyelljem össze magam. de rendesen. valahol legbelül ugyanaz a lázadó őrült vagyok. egy fokkal sem lágyabb vagy különb. a kedvenc színem még mindig a fekete. még mindig szeretem a nites övemet, csak épp tönkrement. még mindig derékig érő hollófekete hajra vágyok. meg három piercingre. de legalábbis kettőre. és utálom, hogy csak most dícsérnek meg, ha épp narancssárga szoknyám van. nem lettem tőle sem szebb, sem jobb. és Bullet for my Valentine-t hallgatok. Csak azért nem teljes hangerőn, mert intrin vagyok és bunkoság lenne. és már nagyon várom a Don´t stop-ot. Levegőre van szükségem. Nem sablonokra, amibe bele kell férnem mint jó kereszténynek. Új történetbe kezdek, mert majd szétvet a feszültség.
"Would he hold me, if he knew my shame?"
Ez itt a nagy kérdés. Ezt most jól esett. Szegény báránybőröm. Kissé szűkre szabták.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése