2012. augusztus 29., szerda
vajon meddig tart még a tákolmány?
mintha csak arra várnának, hogy befejezzem és szétrúghassák az egészet. ki hirtelen jön belső felindultságból, mi szétszakítja a régóta megsebzett gátat, ki mélyről jövő fájdalmas megvetésből, miután minden érdek és becsületbeli érv érvényét veszíti, az egész szertefoszlik, a pernyét szertefújja a szél, nyomában csak por és hamu. Két marékkal szórom majd szét az emlékét, hogy még véletlenül se gondoljak rá mikor egyedül díszítem a karácsonyfát a szeretet ünnepén. nem lesz mézeskalács. nem lesz ajándék. csak por és egy marék hamu marad szétszórva a jég tetején.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése