Azt hiszem életemben először tudok így tekinteni a légcsőgyulladásra, ami néhány napra akaratomon kívül (de nem annak ellenére) jó néhány napra kivont a forgalomból. Azt hiszem most pontosan erre volt szükségem. Megállni, pihenni, fejet szellőztetni és újratervezni. Sikerült hihetetlen mértékbe agyonhajszolnom szegény testem, lelkem, rohanni, anélkül, hogy tudnám miért csinálom és sajnos az öröm része is kimaradt javarészt. Sokat motoszkált bennem egy gondolat kedvenc dalaim egyikéből:
"She´s another three years older and she´s three more steps behind..."
Aztán arra gondoltam, hogyan is kellene élni? Mindig mindenhez pozitívan hozzáállni? Végigtaposni mindenkin? Sutba vágni a tisztességet és önös érdekből mindenkiből marionett babát csinálni? Hangyaszorgalommal gürizni házért, kocsiért, kirándulásért és próbálni nem irigykedni a máséra? Nem tekinteni a földi javakra és reménykedni, hogy majd a mennyben.. a maradék néhány évtizedet meg savanyúan lenyelni ezzel vigasztalódva?
Egyre inkább azt érzem, hogy megtanult, kitaposott utakon szaladgálok ahelyett, hogy venném a fáradságot és leginkább a bátorságot időnként egyedül maradni a gondolataimmal és feltenni magamnak nehéz kérdéseket. Önmagában az egyedüllét és a csend kevés, üres gondolatokkal is eltelhet egy nap. Van egy ismerősöm, szeretek mellette lenni. Ilyennek képzelem el a naplementét a tenger parton. Megvan a maga csendes dallama, állandósága, sokkal mélyebbre lát és kevesebbel elégedett, mint én. Nem hajtja a karrier, a pénz, a kirándulás, elismerés. Nem kell hajszolnia magát egy cél elérése érdekében, mert önmagában boldog. Sokan sokféleképpen megfogalmazták, hogy lassabban kéne élni, élvezni a pillanatot, kevesebbet sietni és többet csinálni olyan dolgokat, amiket szeretünk. Rájöttem, hogy a saját magam által felállított korlátok feszélyeznek. Aztán egyre nehezebb kilépni belőlük.Viszont csak én tudok változtatni ezen. a korlátaimon, a túlhajszoltságon és a vad életmódon. Választhatok, hogy melyik pedálra lépek. Minden nap minden élethelyzetben választhatok. A célok jók, de az álmok jobbak. A siker jó, de az út fontosabb. Azt hiszem egyre inkább így akarok élni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése