szeretnék szabad lenni

görcsöktől és berögződésektől, félelmektől és bizonytalanságtól, bizonyítási vágytól és a különlegesség iránti sóvárgástól, irigységtől és haragtól. Szeretném szabadon szeretni az embereket és látni a ragyogásukat, teljes szívből jót és sikert, örömöt, előrejutást kívánni nekik, hogy az álmaik teljesüljenek és meglássák magukban a jót és másokban  a szépet. Szeretnék tele lenni szeretettel mások iránt, érthetetlennel és meg nem érdmeltel, önzetlennel, naivval. Azt hiszem ez az egyetlen gyógyszere a sóvárgásnak, ami bennem ég, hogy valamiben egyszer az életben én is kivételes legyek. Szeretnék kivételesen szeretni a többieket, de mégis olyan nehéz túllátni és túllépni saját magamon, kicsinyes vágyaimon és önzésemen, hogy rám figyeljenek, engem szeressenek, én legyek a különleges. Ha kérhetnék egy csodát az Istentől, azt kérném tőle, hogy tanítson meg jobban, teljesebben és elsöprőbben szeretni, tanítson meg másokat magam elé helyezni akkor is, ha ezzel hátrányba kerülök. Azt hiszem ez az egyetlen útja a boldoságnak ebben az elfajult világban.