Visszapillantgatás

Idegenül hatnak  a saját, néhány héttel, hónappal ezelőtt leírt szavaim. Néhány perc alatt végigjártam újra azt az utat, ami csaknem másfél éve tart. Nem sikerült jobbá válnom. Sőt, ha magamba nézek nem is túl mélyen, egy még füstölgő vulkánt látok magam előtt. Érzem már, hogy mennyire megkeserített a felgyűlt harag, keserűség és még leírni is borzalom, de a gyűlölet. Nme kérdezem értetlenül,. hogy fajult ez idáig, mert pontosan tudom, hogy a féltékenység, irigység és büszkeség kövezte ki nekem ezt az utat. Elszomorodok, ha magamra nézek, de nem akarok önsajnálatban fuldokolni. Változtatni akarok. A hozzáállásomon, az értéékrendemen, az emberszeretetemen, ami valaho oly mélyről fakadó és természetes volt. Visszavágyom arra, aki voltam. Mi több, tenni fogok érte, hogy a keserűséget mossa ki a szeretet és az irigység helyett kívánjak jót mindenkinek.