belső bizonytalanság

Léha kis rágcsáló, lelket bomlasztó, életerő faló, szívet darabokra szaggató és magasztos, tiszta érzéseket rothasztó, sunyin megbúvó kártevő. Benyomásokat torzonborz alakokra változtató, görbetükrök nagy mestere, mely ellened fordít minden egyes szót, törekvést, megnyilvánukást. Megüresedett és elsatnyult lelket minden egyes zegzugát felkutattam, hogy a megmagyarázhatatlan viselkedésem és érzéseim okát felkutassam és végre megtaláltam a büszkeség gyilkosát, ezt a tetvet, mely arra késztetett, hogy mások felmosórongya legyek. Mert elfelejtettem, hogy a körülményeket elfogadni nem azonos a körülmények áldozatává válással. A körülmény ritkán választható, a hozzáállás naponként, esetenként, minden körülmények között a saját döntésünk. Nem hárítható másra a viselkedésünk oka minduntalan és a felelősséget mi magunknak kell vállalnunk. S már nem akarom, hogy mindig minden felelősség és balítélet oka rám háruljon. Hinni akarok újra önmagamban, hogy maradt még bennem némi szerethető akkor is, ha csak a hibáimat olvassák a fejemre újra és újra. Hinni akarok abban, hogy maradt még bennem méltóság és büszkeség, annak is a nemesebb fajtájából, mely nem engedi, hogy eltapossanak, ok nélkül hibáztassanak és a világon mindenért felelőssé tegyenek. Szembe akarok nézni azokkal a képmutató bölcsekkel, akik rosszaló pillantások közepette könyvelnek el rettenetes anyának, amikor a gyerek az utcán éppen a rá törő hisztériájában rugdosva visít a karjaimban. Ők azok, akik három perc alapján ítélnek, de nem töltenek el a bőrödben egy teljes napot. Ők azok, akik nem látják, hogy ez a hónapokon át tartó türelempróbák végszója, nem hallják a csitítást, az ölelést, az aggodalmat és törődést, csak a pillanatnyi kudarcot és elkeseredést. Lehetetlen kivonni magunkat az emberi megítélés alól, de a hozzáállás választható.