Egy korszak végetért, egy kapcsolat elkezdődött, egy blog beporosodott, nem volt már rá szükség, hiszen nem kellett már egyedül hordozni az élet apró pofonait. Nem kellett már a hű barát, aki csendben engedte az ujjaknak, hogy vadul csapkodjanak, nem kellett megértőnek lennie, nem kellett elviselnie minden kicsapongását a léleknek. Egy újabb korszak ért véget, valami meghalt és valaki feltámadt., egy blog leporolódott és csendben abban reménykedek, hogy továbbra is hordja majd velem az élet apró pofonait, elviseli ujjaim vad csapkodását és lelkem féktelen kicsapongását. Nincs már sem kedves, se aengyalom, se életem értelme... marad ami volt előtte. Marad a tucatnyi bimbózó történet hanyatló de halhatatlan virága. Hogy olvassa -e valaha valaki nem tudom. Mégis furcsa könnyedséget ad az érzés: nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
3 megjegyzés:
Aki így tud írni, mint Te, annak továbbra is írnia kell, hogy még inkább kibontakoztathasd önmagadból az a fajta szenvedélyes élni akarást, ami az írásaidból tisztán átszűrődik. Megbecsülendőek, mert ma már egyre ritkább, hogy hozzád hasonlóan valaki meri vállalni és tisztán leírni mindazt, amit saját magáról, az álmairól, az életről gondol. Örülj annak hogy mindez meg van benned, mert az a legértékesebb, amit önmagadból képes vagy adni. Legyen benned pozitív illetve negatív érzések, de mindegyik hozzád tartozik. Ettől lehetsz egy egész ember. Bármi is történjen egy adott nap, legyen ez akármilyen kis történés is, előre nem mindig gondolunk bele, de gyakran előfordul, hogy a jelentéktelennek hitt élethelyzetek fognak igazán jelentőséggel bírni az életünk során. Először leírod és úgy gondolod, hogy ez is csak egy sokadik iromány, azonban később mindig felszínre fog törni egy különleges életérzés, ami ráébreszt arra, hogy mennyi értelemmel is képes mindez szolgálni. Különbözőek vagyunk, eltérő értékes tulajdonságokkal más és más féle adottságokkal illetve életszokásokkal rendelkezünk, de ez a sokszínűség teszi igazán izgalmassá az életünket. Olyan vagy, amilyennek lenned kell, aminek az élet megismertetni kíván, és egy olyan ember kezdett rád figyelni, akinek megszinesítetted önmagad által az életét. Köszönöm.
Meglepett a megjegyzésed, jó értelemben, köszönöm, hogy leírtad amit gondolsz, illetve amilyennek látsz abból a néhány sorból. Szükségem volt a biztatásra, hogy legyen kedvem írni, azt hiszem Te magad is tudod, milyen jó, ha valaki olvassa amit írsz. Köszönöm mégegyszer.
Vagyunk úgy néhányan, hogy nem csak olvasunk, hanem képesek vagyunk a szavak mögé látni, és a belső tartalmat átérezni, ami által jut minden kifejezésre. Ahogy az életre lehet apró részletességgel tekinteni, úgy az embereket is képesek lehetünk a maguk apró részleteiben látni, és ez sokszor képes megindítani...
Megjegyzés küldése