2012. december 27., csütörtök

a pillanat varázsa

Azt hiszem sokkal gyakrabban örökítünk meg pillanatokat ahelyett, hogy megélnénk őket. Fényképezünk számtalan érdekes mozdulatot, vicces dolgokat művelő embereket, néha furcsán nézve, máskor kissé irigykedve, hogy nekik van bátorságuk élni. A képeket elsüllyesztjük egy mappába és a pillanat ott fekszik elfelejtve, megnit nem lett belőle emlék...
Jó lenne végre képek helyett emlékeket gyűjteni!

2012. december 17., hétfő

Hajszástalanítás

Azt hiszem az egyetlen dolog ami hiányzik a hétköznapjainkból (és vasárnapjainkból) az a tudatatos kikapcsolódás. Amikor egy félórára azt csináljuk, amit szeretünk. Legyen az henyélés a napon, beszélgetni valakivel, bámulni ki az ablakon és álmokat szőni, egy jóízűt nevetni vagy elküldeni egy képeslapot, hogy valakinek örömöt okozzunk Karácsonyra. Három napja próbálok képeslapot venni. Ez ma már nem divat. Ennyi a válasz. Jobb híján régi naptárakat kotortam élő, amiben a hónapok egyben képeslapok is. Kiválasztok néhányat és akkor is elküldöm őket, talán nem olyan divatos, mint a virtuális táncoló hóemberek, de azért remélem a napi elengedhetetlen három perc örömöt meghozzák:-)

2012. december 16., vasárnap

leporolom, újrakezdem

megint és sokadszor viszketni kezdtek az ujjaim akkor, amikor egészen más dolgokon kellene töprengenem. megint viszgaidőszek,k táncoló idegek és internet csatlakozás. tökéletes körülmények ahhoz, hogy teljes erőbedobással elkezdjek írni. egyetlen apró részlet hiányzik már csak. az, aki elolvassa. menni fog!

2012. november 26., hétfő

azt hiszem rájöttem mitől félek

nem akarok felnőtt lenni,nem tetszik a felnőtt élet, a világ, az életfelfogás, a rohanás, az idegeskedés, a nyakadba szakadó gondok,félek...nem szeretem a változásokat, vissza akarok menni oda, ahol mindent ismerek és mindennek van értelme.

2012. október 10., szerda

vagyunk itt heten és mégis egyedül érzem magam. kétszer hárman párban meg egyszer páratlanul.

2012. augusztus 29., szerda

vajon meddig tart még a tákolmány?

mintha csak arra várnának, hogy befejezzem és szétrúghassák az egészet. ki hirtelen jön belső felindultságból, mi szétszakítja a régóta megsebzett gátat, ki mélyről jövő fájdalmas megvetésből, miután minden érdek és becsületbeli érv érvényét veszíti, az egész szertefoszlik, a pernyét szertefújja a szél, nyomában csak por és hamu. Két marékkal szórom majd szét az emlékét, hogy még véletlenül se gondoljak rá mikor egyedül díszítem a karácsonyfát a szeretet ünnepén. nem lesz mézeskalács. nem lesz ajándék. csak por és egy marék hamu marad szétszórva a jég tetején.

2012. július 25., szerda

probéma megoldás

Azt hiszem az asszertivitás művészetét még el kell sajátítanom...

2012. július 23., hétfő

báránybőrbe bújtatott fekete párduc

kishíján ugyanolyanná lettem, mint ami ellen hadakoztam éveken át bőszen lázadozva. ránézésre kezdtem besorolni embereket jókra, rosszakra, én, pont én, aki bizarr külsővel tombolta végig a középiskolás éveit. hát szégyelljem össze magam. de rendesen. valahol legbelül ugyanaz a lázadó őrült vagyok. egy fokkal sem lágyabb vagy különb. a kedvenc színem még mindig a fekete. még mindig szeretem a nites övemet, csak épp tönkrement. még mindig derékig érő hollófekete hajra vágyok. meg három piercingre. de legalábbis kettőre. és utálom, hogy csak most dícsérnek meg, ha épp narancssárga szoknyám van. nem lettem tőle sem szebb, sem jobb. és Bullet for my Valentine-t hallgatok. Csak azért nem teljes hangerőn, mert intrin vagyok és bunkoság lenne. és már nagyon várom a Don´t stop-ot. Levegőre van szükségem. Nem sablonokra, amibe bele kell férnem mint jó kereszténynek. Új történetbe kezdek, mert majd szétvet a feszültség.
"Would he hold me, if he knew my shame?"
Ez itt a nagy kérdés. Ezt most jól esett. Szegény báránybőröm. Kissé szűkre szabták.

2012. július 2., hétfő

álláskeresők, figyelem!

Tehát akkor mégegyszer. Az első benyomás nagyon fontos. Próbálj meg mosolyogni és amennyire lehet, magabiztos lenni. Ah, könnyű azt mondani. TIPP: mikor belépsz, gondolj valami szépre és húzd ki magad feszesen, így olyan, mintha egyszerre lennél szilárd és jókedélyű, valamint reszkető térdeidet is képes leszel kordában tartani. Három méterre az ajtótól TILOS torkot köszörülni, még azt gondolnák, izgulsz és berekedtél, de TE egészséges vagy mint a makk és magabiztos. A cipőd mindig legyen kifogástalanul tiszta, harisnya (testszínű, futó szemek nélkül!!) kötelező! Aztán mi is volt még...ja igen. Kerülendő a bódító illat, kihivó öltözet és a feltűnő smink. Nos, a megjelenéssel megvolnánk. Már csak néhány apró részelt hiányzik, legalább egy emelt és egy középfokú nyelvvizsga, egy világnyelv, egy feltörekvő, ambíciózusság, három év töretlen gyakorlat külföldi cégnél, remek ajánlólevéllel. Gyerekre nem gondol, nem is szeretne. Férj? Ugyan, szingli! Az a menő a munkahelyen. Legjobb, ha karierista is egyben. Még valami? Felejtsd el az álmaidat. Na? Megvan? Remek! Kész a tökéletes keresett munkaerő a szlovákiai piacra! Mehetsz munkát keresni!

2012. február 21., kedd

álmok álmodói

Talán mégsem úgy van minden, mint ahogy azt felnőttként megálmodtuk.
Talán mégse kéne minden, mint amit fiatalon megkapni kívántunk.
Talán nem olyan sötét az ég, mint amilyennek azt a felhőkön át látjuk.
Talán nem is olyan bonyolult minden, mint ahogy azt gondoltuk.
Néha nehezebb elengedni, mint vadul kapaszkodni.
Néha könnyebb sarkonfordulni, mint tovább lépkedni.
Néha könnyebb sietni, mint megállni...gondolkodni.
Takaró alá bújni, mint kezeket összekulcsolni...