Az impresszionisták tudnak valamit

Szeretem ezt a képet. Többet azt hitték, hogy rólam készülsz, bár külsőre nem igazán hasonlítunk. De maga a kép minden részletével együtt vadregényes lelkem egy apró szeletét (ezek szerint elég meghatározó és nyilvánvaló szelet) hűen tükrözi. Talán ezt érezték. Egymást is ennyire kellene éreznünk. Nem fentről, nem lentről, nem a képernyő mögül, sem nem a fülhallgatókon kereszül beszélgetve. Szemtől szembe lehet csak ennyire érezni a másik ember lelkének egyetlen apró, niylvánvaló és meghatározó szeletét.  

Török kávé

Egy kicsit úgy érzem magam, mint egy felkavart kávé. A tejes felszínen zacc darabkák ugrándoznak és piszkálják az ember nyelvét. Furcsa, keserédes érzéssel vegyes csodálkozással meredek egy-két bevillanó, néhány éve az életemet meghatározó emlékképre, melyek zaccként piszkálták az embereket. Az első és eddig egyetlen következtetés, amit levontam belőle, hogy kritikával nem lehet segíteni az emberen és hogy egyszerűen nem értjük egymást. A "miért vagy ilyen?" helyett talán sokkal inkább megölelni kellene. Nehéz, de senki nem mondta, hogy könnyű embernek lenni. Emberséges embernek meg végképp...

Hernyó a pillangónak

""Légy türelmes velem. Isten még nem fejezett be."